Ebben egyre nagyobb szerepet kapnak az informatikai vezetők, áll a Deloitte Tech Trends 2021 kiadványban, amely a sikeres végrehajtást szolgáló együttműködés hat alappillérét is lefekteti. A Deloitte Tech Trends már tizenkét éve elemzi a technológiai szektor globális fejlődését. A kiadvány azokat a piacot formáló aktuális trendeket foglalja össze, melyek meghatározhatják a vállalatok számára a következő évek fejlődési irányait.

Agilitásra optimalizált, technológiára támaszkodó üzleti stratégia

„Napjaink folyamatosan változó üzleti környezete új elvárásokat fogalmaz meg a stratégiaalkotás számára is, hiszen a korábbi statikus megközelítések hátráltatják a versenyképességet. A megfelelő dinamika kialakítása és fenntartása nem csupán a stratégia létrehozásakor, hanem annak teljes életciklusa során feladat: ennél fogva a stratégia megléte nem garancia a sikerre, a végrehajtás is legalább ennyire kritikus tényező, amely a részstratégiák folyamatos nyomon követését és finomhangolását igényli. A Deloitte tavalyi stratégiai felmérésének (2020 CSO Survey) válaszadói közül 45% évente, 23% kétévente, 22% pedig csupán háromévente frissíti stratégiáját, míg 10% még ennél is ritkábban, vagy egyáltalán nem teszi ezt meg.

A teendők időbelisége mellett a stratégiákat befolyásoló alaptényezők is változnak, már nem csupán a belső képességeket és külső környezeti hatásokat foglalják magukban, hanem kiterjednek a technológiára is” – foglalta össze a tanulmány első, stratégiáról szóló előrejelzését Szathmáry András, a Deloitte Technológiai tanácsadás üzletágának szenior menedzsere.

A technológia azonban nemcsak egy újabb stratégiai fókuszterület a vállalatok számára, hanem a siker kulcsa is lehet a versenytársakkal folytatott küzdelemben. A fentebb hivatkozott stratégiai felmérés során a megkérdezett stratégiaalkotók 70 százaléka a diszruptív technológiai fejlődéshez történő alkalmazkodást jelölte meg a fenntartható fejlődés elengedhetetlen elemeként. A témakörben rejlő potenciált jelzi, hogy ezzel szemben csupán 13 százalékuk tudta magabiztosan kijelenteni, hogy vállalata készen is áll egy ilyen irányú fejlődésre.

Kulcsszerepben az informatikai vezetők

Ahogy a technológia, úgy az informatikai vezetők szerepe is ugrásszerűen megnőtt: a korábbi szolgáltató pozícióból üzleti partnerré, ezen túl pedig hajtóerővé válnak. A Deloitte és a Wall Street Journal által végzett közös felmérés szerint a vállalatvezetők 40 százaléka az informatikai vezetőt (CIO) jelölte meg az üzleti stratégia legfőbb motorjának, ami magasabb hányadot tesz ki, mint az összes többi vezető együttesen.

A súlypont eltolódásból fakadóan vitán felül áll, hogy a stratégiaalkotóknak szorosan együtt kell működniük az informatikai vezetőkkel, hogy biztosítható legyen a vállalati stratégiát támogató technológiai háttér, illetve az informatikai vezetők közvetlen ismeretekkel rendelkezzenek a vállalati stratégiáról a napi döntések meghozatala során. Az üzleti és technológiai stratégiák közötti választóvonal elmosódik, az információáramlás elengedhetetlen, az izolált stratégiaalkotás és végrehajtás helyett így az együttműködés kerül a középpontba, melynek sikeréhez hat alappillér került meghatározásra: 

1. Stratégiai fókuszú vezetés. Titulustól függetlenül elengedhetetlen egy erős, C-szintű stratégiai vezető, aki az informatikai vezetővel együttműködve képes a felsővezetés víziójának megvalósítására. A napi akadályokon és kihívásokon felülemelkedve a stratégiai kihívásokat keresi és támogatja az ehhez illeszkedő technológiai döntések meghozatalát.
2. Technológiai érzékkel rendelkező felsővezetés. Átfogó technológiai ismeretekkel rendelkező vezetői réteg, melynek tagjai értik és ismerik azokat a technológiákat, amelybe a vállalatnak be kell ruháznia a versenyelőny megszerzéséhez. Nem csupán az ismert platformok bevezetését, hanem a kezdeti fázisban levő megoldások tesztelését is támogatják, ugyanakkor képesnek kell lenniük a projekteket alátámasztó feltételezések megkérdőjelezésére is.
3. Üzleti érzékkel rendelkező technológiai vezetés. Az üzlet-IT együttműködés sikeréhez az informatikai vezetőknek is ismerniük és érteniük kell az üzleti célokat. Stratégiai partnerként kell segíteniük a menedzsmentet az új technológiák kutatásában, a vállalati és technológiai stratégiák illesztésében, amihez a CEO/CSO aktív támogatása is elengedhetetlen.
4. Jól illeszkedő technológiák és partnerek. Hangsúlyt kell helyezni az előkészítésre és különös gondossággal eljárni a technológiai platformok és a szállítói ökoszisztéma kiválasztásakor, fókuszban tartva a stratégiai megfelelést. Vizsgálni kell a partnerek motivációit, céljait, ezek illeszkedését a vállalati jövőképhez, de mérlegelni kell azt is, hogy az együttműködés az iparági know-how elszívásával konkurenssé teheti-e az adott partnert? 
5. Stratégiai feltételezések meghatározása és azok folyamatos felülvizsgálata. A stratégiaalkotás hátterét alapfeltételezések képezik, melyek helyes meghatározása kritikus fontosságú. Átgondolt, körültekintően választott feltételezésekre szabad csak stratégiát építeni, mert az itt elkövetett hibák aláaknázhatják a stratégia későbbi végrehajtását vagy akadályozhatják a fejlődést. 
6. Agilis finanszírozás. A vállalati stratégia gyors változásaihoz történő alkalmazkodás a pénzügyi tervezés és finanszírozás oldaláról is komoly kihívást jelent. A pénzügyi vezetőknek ügyelniük kell rá, hogy a költségkeretek határozottak és transzparensek legyenek, ugyanakkor indokolt esetben rugalmas átcsoportosítással módosítható legyen a költségvetés. 

Egyensúly kell a stabilitás és agilitás között

Az elmúlt évtizedben a technológiai stratégiák kialakítása a korábban megszokott statikus-bináris döntéshozatalhoz képest jóval összetettebbé vált. A gazdaság gyorsulásával és az élénkülő, folyamatosan újuló trendekkel párhuzamosan egyre lényegesebb kérdéssé válik a döntéshozók körében a stratégia rugalmassá tétele. A stratégiaalkotás ugyanakkor természetéből fakadóan hosszútávú gondolkodást igényel – a túl gyorsan és flexibilisen változó célrendszer sem hatékony, nem jelöl ki egyértelműen követhető irányvonalat a vállalat számára. Szükség van bizonyos mértékű stabilitásra az agilitás mellett, így a stabilitás-agilitás közti egyensúly megtalálása lett a stratégiaalkotók egyik legfőbb feladata.

Ezen egyensúly keresése közben egyre inkább felértékelődik a stratégiát formáló technológiai eszközök szerepe, amelyek a humán képességek korlátjain túl lehetővé teszik óriás adathalmazok vizsgálatát, összefüggések keresését, elemzések, szimulációk futtatását. Ehhez már rendelkezésre állnak olyan fejlett platformok, melyek emelt szintű analitikát, automatizációt, mesterséges intelligenciát, gépi tanulást alkalmaznak a jövőbeli forgatókönyvek minél pontosabb szimulációjára. Funkciójukat tekintve három nagy csoportra oszthatók ezek az eszközök:

• A stratégiai erők azonosítását támogató megoldások a környezeti trendeket figyelik, a stratégiai feltételezéseket megkérdőjelező vagy megerősítő indikátorokat gyűjtik, elemzik és értékelik, lefedve a társadalmi, politikai, jogi változásokat, a fogyasztói igények és költségstruktúra alakulását. 
• A stratégiai döntések hatáselemzését támogató megoldások elősegítik a különböző szcenáriók analízisét, potenciális kimenetek tesztelését. A szimulációkon keresztül rálátást nyújtanak lehetséges következményekre, még nem ismert tényezőkre és alternatív stratégiai döntésekre. 
• A végrehajtást és a kimenetek monitorozását támogató analitikai eszközök figyelik a belső és külső célok teljesülését, információs hátteret biztosítanak a menedzsment számára a döntéshozatalra, a stratégiai elvárásoktól való eltérések kezelésére. 

„A módszertanok és megoldások széles választéka azonban nem garantálja önmagában a versenyelőnyt: a siker abból ered, hogy mely eszközöket, hogyan, mikor és milyen céllal alkalmaznak a vállalatok. A haladó stratégiaalkotóknak a vállalat jelenlegi képességein túlra kell tekinteniük, hogy felismerjék a jövőbeli technológiai lehetőségeket és megértsék, hogy ezek hogyan segíthetik sikerhez a vállalatot. Az eszközök támogatást nyújtanak, biztosítják a fejlődés lehetőségét, de nem végzik el a stratégiai vezetők munkáját: a legfontosabb döntések, a fő irányvonalak kijelölése továbbra is az ő felelősségük marad – immáron az informatikai vezetők aktív részvételével” – emelte ki Szathmáry András.