Számos hazai és nemzetközi elemzés szól arról, hogy napjainkban az adat az új olaj – ez az analógia jól szimbolizálja, hogy az adatok milyen mértékben lesznek képesek az üzleti élet megváltoztatására. Szinte minden területen zajlik az a digitalizációs forradalom, amelynek alapját az adat és az ahhoz kapcsolódó lehetőségek adják. A legújabb iparági felmérési eredmények ugyanakkor azt mutatják, hogy a vállalatok továbbra sem tudnak mit kezdeni napjaink adatáradatával.

Pedig ezzel a problémával szembe kell nézniük, mégpedig hatékonyabb belső céges gyakorlatokkal, valamint megfelelő adatkezelési stratégiák és fejlett biztonsági ellenőrző pontok kialakítása révén. Szakértők szerint emellett kulcsfontosságú lesz a felhő és az olyan feltörekvő technológiák, mint a mesterséges intelligencia és az automatizálás körültekintő alkalmazása is, közeledvén ahhoz a ponthoz, amikor az emberi munkaerő már nem lesz képes az adatok feldolgozását és védelmét önmaga ellátni.

– Pfeiffer András: Az említett analógia szemléletes példa arra, hogy egy évmilliókkal korábban végtelen mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagot – emberi léptékkel mérve – csak néhány éve kezdtünk el hasznosítani. Valami hasonló a helyzet az adatokkal is: hiszen régebben is keletkeztek adatok, akár kockás füzetbe írtuk, vagy valahova lejegyzeteltük. A kitermelésük, hasznosításuk, jóval bonyolultabb volt, mint a digitális világban, de már 100 évvel ezelőtt is foglalkoztunk adatgyűjtéssel, elemzéssel és vizualizációval, elég csak a Gantt diagramra gondolni.

Pfeiffer András:   "A legjobb módszer talán az, ha egy korai hasznosulással találkoznak a felhasználók."

Ha adatokról, adatgyűjtésről beszélünk, napjainkban talán a legfontosabb kérdések közé tartozik, hogy kié az adat, ki jogosult felhasználni, egyáltalán észrevesszük-e, hogy adatot hozunk létre, abból valaki információt tud transzformálni, strukturáltan tárolni, majd a későbbiekben ezt használni, az adatokból értéket kovácsolni. A magyar kis- és középvállalatok esetében tapasztalható egy szemléletbeli távolságtartás, nevezhetjük akár lemaradásnak is a fejlettebb nyugati világhoz képest, de a gyártó, termelő és logisztikai szektor esetén más ágazatokhoz képest is elmaradásban vannak. Az informatika megjelenését és egyre nagyobb térnyerését egyfajta szükséges rossznak tekintik, de egyre inkább tudomásul veszik, hogy elválaszthatatlan a kettő egymástól, az ipar 4.0 erről szól.

– Mi az oka, hogy a kkv-k kevéssé értékelik saját adatvagyonukat?

– Pfeiffer András: Néhány szenzorral és IoT-eszközzel már viszonylag könnyen megoldható a folyamatos, 24 órás szenzoradatgyűjtés, de ezután jön a neheze. A legfontosabb, válaszra váró kérdések: a gyűjtött adatokat tárolni kellene, hogyan lehetne hatékonyan felhasználni azokat, és egyébként is, hol térül meg ez az egész munka stb., tehát egyre csak szaporodnak a kérdőjelek. Tapasztalataink szerint ebben a fázisban szokott a legtöbb adatelemzési projekt elbukni. Már vannak adatok, folyamatosan gyűjtik, és eddig a pontig még egy belsős informatikai szakember is képes kezelni a folyamatokat. De a fő probléma – ami már egy teljesen más kompetencia –, hogy hiányzik az adattudós, aki a felhasznált adatok alapján megoldásokat tud javasolni a hatékonyság növelése érdekében.

Azt is többen boncolgatják, hogy tulajdonképpen kié az adat. Alaphelyzetben annak a tulajdona, aki létrehozza. De főleg a kis- és közepes vállalatoknál még ma is van egyfajta adatféltés, hogy külsős cégnek nem adnak ki termeléssel kapcsolatos információt. Erre én mindig azt a példát szoktam hozni, hogy ha letelepítünk egy nagyon drága  szerszámgépet, amelynek a gyártója akár mesterséges intelligenciával felszerelve, kívülről vezérelhető alkalmazásokkal látja el a berendezést, és évi több ezer ilyen eszközt legyártva a visszamenő adatokat felhasználva fejleszti a következő generációs berendezést vagy egyszerűen csak frissítí a meglévő alkalmazásokat, akkor hol is keletkezik az adat?

– Hogyan lehet a kkv-kat meggyőzni arról, hogy érdemes az adataikkal foglalkozni, és az adatgyűjtés nem egyenlő a költséges informatikai beruházással?

– Pfeiffer András: A legjobb módszer talán az, ha egy korai hasznosulással találkoznak a felhasználók, és látják, hogy egy pilot projekt keretében milyen eredményeket lehet elérni. Ugyanakkor számos olyan projektet láttam, ami technikai szempontból tökéletes volt, de az üzleti hasznosulás elmaradt. Az okokra számos nemzetközi tanulmány is felhívja a figyelmet, megállapítva, hogy a sikeres projekt legfontosabb összetevője a menedzsment elköteleződése. Ezt úgy lehet elérni, hogy kell egy megtérülési terv, aminek már kicsiben is működnie kell. Sajnos az a valóság, hogy ha ezt nem tudjuk kimutatni, akkor az adott projektbe nem éri meg később sem belekezdeni. Vagyis ez a kicsiben gondolkodás nagyon fontos lépés egy projekt sikeréhez vezető úton.

Az általunk fejlesztett mobilapplikáció működése, ami Péter ötlete volt, szintén így indult. Lean szakértőként sokszor próbált adatokat gyűjteni lean folyamatok elemzéséhez papírral, ceruzával stb., excelleket gyártani belőlük, de ez nagyon időigényes volt. Ekkor jött a felismerés, hogy minden gép általában valamilyen mozgást végez: rezeg, forog, csinál valamit. Ezért próbáljuk ezt a mozgást „megfogni”, és szisztematikusan gyűjteni a keletkező adatokat. Ez az alapvető gondolat, a mozgásszenzor felhasználása. A mobilapplikáció abban tud segíteni, hogy összegyűjti az adatokat, strukturálja, riportokat készít – mennyi időt dolgozott a gép, mennyi volt az időveszteség stb.

– Mi az ötlet és a megoldás újszerűsége?

– Pfeiffer András: Az előbb említettek csak a rendszer alapfunkcióját jelentik, de lehetőség van a bővítésre. Előnye, hogy már el lehet indulni egyetlen mobiltelefonnal is. A minimum csomagban van egy kb. 10 ezer forintos szenzor, ami alacsony energiájú bluetoothszal (BLE) kommunikál. Ez már elég a kezdőlépésekhez. Ennek annyira alacsony a költsége, hogy itt gyakorlatilag csak a mérnök által befektetett munkát kell beszámítani, viszont egy órán belül adatokat kaphatunk, ami más rendszereknél nem feltétlenül biztosított. Természetesen felmerül a kérdés, hogy egy mobilon mit lehet megvalósítani.

Nyilván korlátozottak a lehetőségek, de egy felhőalapú adatbázisba már fel tudjuk tölteni az adatokat, hiszen az egésznek éppen az a logikája, hogy a helyszínen nem biztos, hogy rendelkezésre állnak a szükséges informatikai eszközök, ezért ott elvégezzük az adatgyűjtést – hiszen a mobil tulajdonképpen egy olcsó adatgyűjtő eszköz –, majd egy webapplikáción keresztül a háttérben lefutnak az elemzések. Arra is van lehetőség, hogy egy átjátszóállomás letelepítésével 20-30 szenzor jelét tudja egyszerre venni. Azok az adatok már rögtön a szerverre kerülnek, nem kell hozzá mobiltelefon. A mobilapplikáció nagy előnye, hogy ha valamilyen innovatív megoldásra van szükség, és eddig kevéssé produktív alkalmazást használtak, most lehetővé válik, hogy amint megmozdul a gép vagy valaki elvégez valamilyen műveletet, valós időben nagyon pontos és gyors adatokhoz juthatunk.

– Az applikációt már a napi gyakorlatban is használják?

– Perecz Péter: Igen, 50 teszthelyet választottunk ki az induláskor, és jelenleg három nagyvállalatnál folyik a tesztelés bevezetése. Sajnos az elsődleges célcsoportnak tekintett kis- és középvállalatok között nem találtunk megfelelő partnert. Számunkra is meglepetést okozott, hogy elsősorban a nagyvállalatok érdeklődtek a mobilapplikáció iránt, bár ha belegondolunk, ezen a vállalati körön a legnagyobb a nyomás az ipar 4.0-val kapcsolatos innovációk bevezetésére. Ennek a szegmensnek a lehetősége és a szakértelme is adott.

Perecz Péter:   "a kezdetektől folyamatosan gyűjtjük a visszajelzéseket, és ezeket is figyelembe véve folytatjuk a fejlesztést."

Mivel a startupok is jelen vannak ebben az ökoszisztémában, így kerülünk mi is sokszor a nagyvállalatok érdeklődésének középpontjába. Ez a vállalati kör egyrészt folyamatosan indít saját belső pilot projekteket, másrészt folyamatosan monitorozzák a Haris Digitalhoz hasonló cégeket. Nyilván nekünk is fontos, hogy referenciákat tudjunk felmutatni, és amint a kis- és középvállalatok is látják, hogy egy olcsó és megbízható alkalmazást kínálunk, akkor ők is csatlakozni fognak. Viszonylag rövid múlttal rendelkezünk, egy ötlettel, egy majdnem kész, de még mindig fejlesztés alatt álló termékkel.

– Mit jelent egy startup keretei között folytatni a termék- és üzletfejlesztést?

– Perecz Péter: A fejlesztés során egy némileg „tökéletlen” termékkel voltunk elég bátrak, hogy kimenjünk a potenciális ügyfelekhez, és megmutassuk, hogy mit tudunk. Ennek néhányszor felsülés lett a vége, de ami fontos, hogy a kezdetektől folyamatosan gyűjtjük a visszajelzéseket, és ezeket is figyelembe véve folytatjuk a fejlesztést. Kiváló csapatunk van, minden munkatársunk a maga területének elismert szakértője. Sokan közülünk a nagyvállalati környezetet vagy éppen az akadémiai világot hagytuk el azért, hogy valami újba kezdjünk egészen más szervezeti keretek között, mint a megszokottak. Ha a korábbi munkánkra gondolunk, a kutatói vagy multinacionális múltra, kétségtelen, hogy rengeteg energiát, ötletet és innovációt szabadít fel ez a fajta termékfejlesztés.

– Pfeiffer András: Ami az üzleti modellt illeti, két lehetőséget szeretnénk kínálni. Nagyvállalati ügyfeleink esetében ellátjuk őket a szükséges eszközökkel, nekik ezután semmi teendőjük. A másik csoportot az úgynevezett feliratkozók jelentik. Ők viszonylag alacsony áron juthatnak a szolgáltatáshoz. A szükséges infrastruktúrát mi biztosítjuk, lényegében egy postai csomagban elfér az egész, és az általunk adott támogatás alapján a megrendelő képes lesz telepíteni a szenzorokat és a szükséges applikációkat. De az is lehet a nem túl távoli jövőben, hogy soha nem találkozunk személyesen az ügyfeleinkkel, hanem például egy webshopban megvásárolják az aktuális alkalmazást, és egy oktatóvideó megtekintése után már elkezdik használni az applikációt.