A testület megállapítása szerint az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai helyzete az elmúlt hónapokban mind a tudományos közösség, mind a közvélemény figyelmét felkeltette, amit a már működő és tervezett üzemek környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai indokolnak. Ezen összetett hatások értékelését nem elegendő egy-egy meghatározott nézőpont szempontjából, elszigetelten elvégezni, ezért az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a témát annak teljes komplexitásában, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi aspektusára és azok összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni.
Az elmúlt hónapokban számos kritika érte mind a fejlesztések tervezett volumenét és ütemét, mind pedig azok módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, amely megfelelő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, illetve az érintettek számára nem volt mód esetleges kételyeik, ellenérveik érdemi artikulálására, a fejlesztések valamennyi fenntarthatósági aspektusának a megismerésére.
A fenntarthatóság szempontrendszerét legegyszerűbben egy háromlábú székhez szokták hasonlítani, melynek ha bármelyik lába sérül, az egész maradandó károkat szenvedhet, kifejezve ezzel azt az üzenetet, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyaránt nélkülözhetetlenek, és ezek harmóniája, integrált szemlélete a legjobb megoldás. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól, ezért – kiváltképpen a megnyugtató rendezés érdekében nyolc pontban foglalták össze észrevételeiket, egyúttal ajánlásokat is megfogalmaztak a döntéshozók felé.
|
Észrevételek és ajánlások 1. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése. 2. Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól. 3. Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring- és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét. 4. Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézményrendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal során. 5. Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel. 6. Részletesen vizsgálni kell a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését, és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában. 7. Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket. 8. Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a kkv-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe. |
| Forrás: MTA | Nyitókép: illusztráció, Adobe Stock
