Gottlieb Daimler német gépészmérnök, az autózás úttörője stuttgarti mérnöki tanulmányai után angliai és franciaországi tanulmányutakon ismerkedett meg közelebbről a szerszámgépgyártással. Hazatérése után a karlsruhei gépépítő társulat műhelyfőnöke lett. 1872-ben Nikolaus A. Ottónak, a négyütemű, belső égésű motor feltalálójának vállalatánál, a Deutz Gázmotorgyárnál kapott állást, műszaki igazgatóként az ő vezetése alatt készült el az első 100 lóerős gázmotor.
1882-ben Wilhelm Maybach konstruktőrrel együtt megvált Otto cégétől, és a Stuttgarthoz közeli Cannstattban saját motorgyártó műhelyt nyitott. 1883-ban Maybachhal megalkották a gépkocsik hajtására alkalmas, gyors járású, izzófejes, belső égésű motorjukat. A gépkocsimotorok alaptípusának számító, ingaórához hasonló alakú szerkezetet Standuhr motornak nevezték el, s 1885. április 3-án szabadalmaztatták. A percenként 900 fordulatos motort egy kerékpárszerű járműre szerelték fel, így született meg a motorkerékpár, a világ első belső égésű motorral hajtott, önerőből mozgó járműve.
Reitwagennek nevezett ősmotorbiciklijére 1885. augusztus 29-én kapott szabadalmi oltalmat. A 36423-as szabadalmi számot a Reitwagen csaknem egy évvel azután kapta meg, hogy a szabadalmi kérvényt benyújtották. A fából ácsolt robusztus alkotmányt csak nagy jóindulattal lehetett biciklinek nevezni, de legalább elbírta a nehéz motort. Daimler bízott abban, hogy ha az ember a maga hajtotta kerékpáron nem borul fel, akkor a motor hajtotta biciklin is a nyeregben marad. A biztonság kedvéért a járművet két kis segédkerékkel is ellátták. A jármű elindítása is elég körülményes volt, a lovas nyergére emlékeztető ülést a motor fölé rögzítették, a motor gyakorlatilag a vezető lábai között dolgozott.
A 8 km/óra sebességgel haladó járművet 1885. november 18-án a Cannstatt és Untertürkheim közötti útszakaszon tesztelték. A jármű nyergében Daimler 17 éves fia, Paul ült. A néhány kilométeres kirándulás közben a motor fölötti ülés átmelegedett és meggyulladt, de nagyobb baj nem történt. – Leírhatatlanul jó érzés, amikor az ember egy motorral hajtott járművet használ, ami kellőképpen gyors, és szabadon lehet róni vele az utakat – lelkendezett Daimler, akit találmányáért a motorkerékpár atyjaként tisztelnek. Így kezdődött el a motorkerékpár karrierje, de a motorozás ízére csak később éreztek rá az emberek, először a jobb francia társaságokban számított divatos időtöltésnek. A motorozás népszerűsége az első világháború után tovább nőtt, napjainkban virágkorát éli.
A belső égésű motor tesztelésére megépített Reitwagen csak egyetlen példányban készült el, amely az 1903-as cannstatti műhelytűzben megsemmisült. A különböző múzeumokban kiállított példányok mind másolatok. A motorkerékpárok sorozatgyártását a világon elsőként a müncheni Hildebrand und Wolfmüller cég kezdte meg 1894-ben. 1886-ra a Reitwagen teljesítette küldetését, és átadta a helyét a négykerekű járműveknek. Carl Benz Mannheimban már utcára vitte háromkerekű Velocipedjét, melyet az első automobilnak neveznek. Néhány héttel később Daimler is kifejlesztette négykerekű motoros hintóját.
